Bio Bodza lekvár bodzával (Ecce Homo után Ecce Bodza!)

"Az ige"
Egyszerűen addig nem volt szabad meghalnom, hiába is iskoláztam ki több, mint 30-féle növény bio módszerrel termeszthetőségét és élelmiszerré feldolgozását, míg a bodzáét is meg nem oldom, mert erre a feladatra képtelenségnek tartottam Magyarországon embert találni! Hogy miért is? Gondoljunk csak bele: mire is taksálta a magyar ember ezt a növényt? Jószerivel csak az ágát használta gyerekként, mint fahusángot-botot játék kardozni, felnőttként már munkát is adott a bodza husángnak, mikor is kapanyéllé avanzsáltatta, sőt néha még a virágzatát is leszüretelte gyógy-frissítő szörp készítési céllal. Ha mégis maradt az ágak és virágzatok lekopasztása után őszbe érve valami a cserjéből, arra már ember a továbbiakban rá nem nézett, legfeljebb az ég madarai, vagyis Vágó István: Legyen Ön is milliomos! kvízműsorában fődíjas kérdés lehetett volna a "hogy is néz ki a bodza termés"? hisz magyar ember ezen időtájt borát és pálinkáját adó gyümölcsökre (szőlő, szilva, körte, stb.) van tájolódva s nem a nímand bodzára. Ezek után bodzát tenni a varázskalapba – rendesen világszám ígérvényű, s már zúg is az aréna az "ollé"-tól, akarom mondani a bodza lekv-áriák-tól.

Tenor:
"Ecce Bodza" = Bodza bodzával lekvár!
Mottó: Amiből a mosoly ered. Gyomrunk Művészeti fesztiválként éli meg minden egyes molekuláját.

Hőstenor:
"Pepita Bodza" = Bodza fokhagymával lekvár!
Mottó: Munkareggelihez. Az első falat nyomán átértékel minden addigi csodát-, álmot-, élményt az ember s innentől kezdve nincs más cél- és vágy csak a következő falat átélése.

Baritenor:
"Bodza Rózsa Venchi" = Bodza rózsaszirommal lekvár!
Mottó: Nászreggelihez. A két abszolút lehetetlen (örökmozgó, mindörökké szerelem) közül az egyikre HEURÉKA-t számolt a rózsa venchink, hisz fogyasztása nyomán minden első öregecskedő hitves álmaink asszonyává válhat.